Egyensúlyban maradni a kihívások között is
Megtartani a vágyott középpontot ott, ahol szinte lehetetlen, mert mindenki ideges, feszült, őrültek háza van…
Ismerősek ezek az érzések, te is átélted már, nem kérdés, hiszen mindannyian így vagyunk vele. Tanulunk egy csomó jobbnál is jobb technikát, de valahogy egyik sem segít, sőt eszünkbe sem jut ilyenkor. Valamiért kikapcsolunk, eltűnnek belőlünk, keressük, aztán persze feladjuk, mert már elég. Ismét ugyanott vagyunk, és futjuk a még meg nem oldott köreinket, semmi új a Nap alatt.
Mi az, ami segíthet ilyenkor, hol lehet a megoldás, mit tehetek én?
ENGEDD EL…
Tudom mit gondolsz, könnyű ezt mondani, de hogyan, amikor éppen nem tudom, mert…
A kulcs nem az erő, az akarom, az akkor is. Mert elvisz, beránt az ego csapdájába, újabb és újabb köröket ír le veled, míg végül eljutsz oda, ahová amúgy is készültél. Az ELENGEDÉS-ig. 🙂 Csak az nem mindegy, mikor.
Nincs más megoldás, csak ez – engedd el, és ne akarj, mert akarni a fejedből, elméből tudsz. Amikor azonban már nem bírod, mert sok, mert elég, elő tud lépni a Szív, ami tudja az utat, a kulcsot önmagadhoz, a világhoz, mindenhez.
Nem tanultuk, csak érezzük, hogy itt van a megoldás, de még mindig nem merjük használni. Nem hagyatkozunk rá, mert nem ismerjük igazán az üzenetét, a nyelvét, amit és ahogy mondani szeretne nekünk. Nem másnak, csak nekünk. A te szíved neked üzen, és a saját üzeneteidet te értheted csak meg, nem más.
Mi kell hozzá? Egy dolog, de az nagyon…BÁTORSÁG…A ráhagyatkozásban, a bizalomban, a hitben, a tenni akarásban.
Nem azt kéri, hogy „kamikáze” ugrást tegyél, hanem azt, hogy bízz benne, és ennek megfelelően tegyél, a realitások talaját figyelembe véve, használva a kapcsolatot szív és elme között. Tudd, hogy nem vihet rossz útra, mert minden tapasztalat hozzád tesz, segíti a fejlődésedet és növeli az önbizalmadat. Igen, növeli, mert a negatív megélés, és az utána történő felállás is segít, tanít és tapasztalatot ad arra nézvést, hogy hogyan ne, és hogyan igen.
Nem azért jöttél ide, hogy hátradőlj, hanem azért, hogy több, jobb és ügyesebb, teljesebb legyél. Megfejlődd az önmagad köré állított korlátokat, kitekints a felhők mögül, és meglásd életed minden történésében a lehetőséget, azt a pluszt, amit ad, adott, adhat neked.
Hogyan? Kellő elszántsággal, tenni és felismerni akarással, bizalommal, hogy igen, minden, de minden értem van, és minden az én fejlődésemet szolgálja.
Ennél a résznél én eddig mindig elakadtam, hogy jó, jó, de…
Aztán rájöttem, hogy háboroghatok, ellenállhatok ezeknek, de vajon kivel tolok ki leginkább. Igen, jó a válasz: magammal. Így elkezdtem minderre másképpen tekinteni, mert azt viszont én döntöm el, hogy éppen mit minek látok, érzek, élek meg. Nem könnyű, de lehet másképpen, máshogyan, és nem fog mindig menni, de egyre jobban igen.
Elsőnek, ami segít, hogy nem vagy azonos az érzéseiddel, csak azonosítod magadat velük, mert már megtapasztaltad, és most is lefordítod őket magadra.
Tehát lépj ki belőle: ez egy érzés, de én nem az érzés vagyok…
Ahogy megteszed, máris jobb lesz, mert látod mi okozta a problémát. Például harag, ami nem én vagyok, vagy félelem, ami szintén nem én vagyok…/Ugyanezt megteheted a gondolataiddal is./
Másodsorban érdemes az elmének feladatot adni, mert ha te nem adsz, talál magának valamit.
Pl.: félelmet, aggodalmat, kétséget, neheztelést, bűntudatot…
A dolgod tehát az, hogy Te adj feladatot az elmének, méghozzá olyan gondolatokat, amik építenek téged és nem rombolnak.
Gyakorlat: Minden reggel ébredéskor mond ki hangosan vagy magadban: – Ma a szeretetet választom, nem ítélkezem, minősítek. Csak a szeretet marad meg bennem egész nap.
Bármikor, amikor a nap folyamán előjön valami nem komfortos számodra, elkezded a túlgondolkozást, ismételd meg a fenti üzenetet. Ezzel figyelmezteted és segíted az elméd, hogy téged támogasson, s ne ellened dolgozzon. Több infóra nincs szüksége, mert akkor már újra tovább gondolod, és ott állsz, ahol a part szakad.
Utoljára, mint a mesékben a harmadik, a befejező lépés: „ Mosolyogj”. Ezzel egy olyan impulzust adsz, mind a testednek, mint az elmédnek, ami már önmagában is beindítja a jó érzést, benned és körülötted. „Tégy úgy, mintha máris boldog lennél, és így valóban az leszel.”
Hiszem és tudom, hogy a puding próbája az evés, tehát próbáld ki és írd meg nekem a tapasztalataidat a fentiekkel kapcsolatban; mit, hogyan adott vagy nem adott neked, és ha elakadtál, hol volt az elakadás.
e-mail: kapcsolat@onbizalomtanoda.hu
Köszönöm bizalmadat, szeretettel Nektek!