ADHD 
– Egy kineziológus „szemével”
Munkám során sok olyan gyermekkel találkozom, akiknek a koncentráció, közösségbe való beilleszkedés komoly kihívást jelent. Őket a szüleik azért hozzák el hozzám, mert a hagyományos oktatás, segítő szervezetek és azok lehetőségei nem érték el a céljaikat. Nem kaptak számukra megfelelő segítséget, kellő támogatást, hasznos eszközöket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a lehetőségeken belül nem tettek meg mindent, csak… ennyi eszköz áll rendelkezésükre.
Elutasítást, kétségbeesést, aggodalmat, kimerültséget, nagyfokú frusztrációt tapasztalok a szülőknél és természetesen a gyerekeknél is. A szülő érzelmi világa a gyerekeken minden esetben tükröződik, és mivel az ADHD és hiperaktivitás esetén még egy nagyfokú érzékenység is jelen van, ez náluk hatványozottabban igaz.
Minél nagyobb a kétségbeesés, annál nagyobb a frusztráció, kilátástalanság és reménytelenség érzése. Nincs már hová fordulni, nincs valódi, eredményes, azonnal ható eszköz, sem a szülők sem pedig a hivatali szervezetek kezében.
Ilyen, s ehhez hasonló állapotban kerülnek hozzám a szülők a gyerekeikkel. S persze mint egy „csodatevőtől”, várják az azonnali megoldást és változást. Sajnos ezt egyik módszer sem tudja teljesíteni, de van lehetőség hatékonyan segíteni az ilyen típusú gyerekeken. Könnyíteni és feloldani a gyerek agresszív viselkedését, koncentrációs képességeit akadályozó blokkokat, valamint segíteni őt abban, hogy megtalálja az egyensúlyt az életében, és abban hatékonyan részt is tudjon venni. Minden kezelés után elindul természetesen a változás. Ez először nem biztos, hogy látványos és erőteljes, mint ahogy azt elvárnánk és szeretnénk. Valójában ha valami kialakult, az nem tud egyből, egyik pillanatról a másikra feloldódni. Mivel ezen gyerekeknél nagyon erőteljesen előjön a sok szenvedés miatt a szégyen érzet, legelőször azt kell feloldani és a hozzá kapcsolódó félelmeket.
Dr.Hawkins Tudat térképe szerint ez a legalacsonyabb tudatszint, ami azt jelenti, hogy stresszhelyzetben a gyerekek ezeket az érzéseket kapcsolják be és élik át: megaláztatás, kirekesztés, szánalmas, nyomorult, megvető. Ezen tudatszinten próbálnak figyelmet és szeretetet kicsikarni a környezettől és ezt a nem megfelelő viselkedéssel próbálják elérni, mivel minden figyelem, még ha az negatív is, figyelem. Amennyiben figyelnek rám, fontos vagyok és elfogadnak, – és pont ez az érzés szenved hiányt. Mivel folyamatosan csak „nehézséget okoznak” a nem figyeléssel, lassúsággal, hibázásokkal, viselkedésükkel, nehezen kezelhetőségükkel.
Ahhoz, hogy el tudjunk érni valamilyen változást, sok munkára, kitartásra és szeretetteljes támogatásra van szükségük, mind a gyermekeknek, mind pedig a szülőknek. Ehhez pedig erőfeszítéseket kell tennünk, ami egy hosszadalmasabb folyamat. Amelyben a szülő, gyerek és a kineziológus együtt dolgozik azért, hogy jobb, könnyebb, eredményesebb legyen az élet a gyerek, a család, és a külső környezet számára egyaránt.
Nagyon fontos tudni, hogy a gyermek minden rezdülésünket leveszi, és ez kiemelten érvényes az ezen típusjegyekkel rendelkezőkre. Ezért elkerülhetetlen, hogy a szülő szembenézzen a saját hiányosságaival és változtasson azokon. A sikerhez fűzött remény akkor tud megjelenni, ha a kudarctól való félelmet és a szégyenérzetet feloldjuk. Ezáltal a gyerek visszanyeri az önmagába vettet hitét, és ez elengedhetetlen az önbizalma szempontjából. A későbbi cselekvés, motiváció, kitartás nem létezik megfelelő önbizalom, önértékelés nélkül.
Támogató ugyanakkor felelősségteljes légkör kialakítása fontos feladat kell, hogy legyen. A gyereknek éreznie kell, hogy felelősséggel tartozik cselekedeteiért.
A támogatás azt jelenti, hogy nem mi csináljuk meg helyette a feladatokat, hanem segítjük. A saját megoldásokat hagyjuk kibontakozni és minden esetben támpontokkal segíthetjük azt illetően, hogy ezek milyen irányban keresendők. Saját fejlődéséért ő maga is felelős kell legyen ahhoz, hogy hatékonyak legyünk. Együtt kell dolgoznunk, mindenkinek a saját maga feladataival. Ebbe természetesen beletartoznak a hibázás, feladás, kudarc érzései is. Emberek vagyunk, akik nem tökéletesek, és elfáradnak a „hosszú úton”. Ez mind- mind a fejlődésünk része.
Fontos figyelembe venni, hogy minden gyermek más és más, de szeretném itt felsorolni, a teljesség igénye nélkül, hogy mik azok az irányelvek, amik az ilyen típusú gyerekeknél is segítségként szolgálnak:
- dicséret – kisebb sikerek esetén is
- megfelelő idő biztosítása, hogy saját megoldási kísérleteit tesztelje
- kölcsönös megbecsülés, szeretet a családban
- kíváncsiság felkeltése az új feladatok iránt
- határok felállítása és annak következetes betartása
- kudarcok kezelése a nemkívánatos viselkedés estén,a gyerekek helyzetből való kimenekülésének felismerése, átsegítése, hogy ne tárolódjanak le a negatív élmények/ pl. homlok- tarkó fogással- egyszerűsített stressz oldással/
- soha ne a gyereket minősítsük csak a cselekedeteit
Aki többet szeretne megtudni ebben a témában, jó szívvel ajánlok számára egy könnyen érthető és lényegretörően megfogalmazott könyvet: Dr. Helmut Weyhreter- A koncentrációs képességek fejlesztése.
Zárásként még egy gondolat a szülőknek: Igen ezek a gyerekek kihívások elé állítják az egész családot, iskolát és a környezetet. Azonban a Kedves Szülők soha nem kapnak annál nagyobb feladatot, mint amivel meg tudnak birkózni, még akkor sem, ha az előttük álló szakadék túl nagynak tűnik. Mert a hátukon cipelt kereszt akkor, ha leteszik, pont átér azon a szakadékon, amin éppen át kell menni.
Nincsenek egyedül, mindig van segítség. Kívánom, hogy találják meg az Önöknek legmegfelelőbbet, legelfogadhatóbbat.