Szülő- gyerek kapcsolat
TE ÉS Ő
Mert együtt lenni jó, figyelni, érezni, hogy van, hogy fontos nekünk és mi is fontosak vagyunk neki. Szülőnek lenni nem kis feladat, és ez egy életen át tart. Tanítják, olvasunk róla, de valójában a mindennapokban dől el, hogyan és miképpen tesszük.
Ezért nem mindegy hogyan, fontos, hogy tudatosan segítsük gyermekünk fejlődését, egyengessük útjukat, vigyázzunk rájuk, de ne korlátozzuk túl őket az önálló fejlődésben, „szárnypróbálgatásban”. Ne rakjuk őket „kalitkába”, és ne várjuk azt, hogy olyanok legyenek, amilyennek elképzeljük. Mert ők sokkal, csodálatosabbak, teljesebbek, ha megengedjük nekik, hogy önmagukká váljanak.
Egy életen át tanulunk, és az iskolából való kilépéssel még nem ér véget a tanulás. A szülő- gyerek kapcsolatra ez különösen jellemző, mert a gyerek folyamatosan változik és mi is. Amennyiben ezt tudatosítjuk, és újabb és újabb lehetőséget látunk a vele való kapcsolatunk fejlődésében, akkor könnyedén tudjuk megélni a változásokat. Pl.: bölcsőde- óvoda- iskolakezdés, kis- és nagykamaszkor, pályaválasztás…
A gyerekek egyéniségek és egyediek, nincs két egy forma gyermek ugyanúgy, ahogy nincsen két egy -forma ember sem. Ezért mindig rájuk kell formálnunk, alakítanunk azt, ahogy bánunk velük és viszonyulunk hozzájuk. Azonban van öt olyan „alapszabály”, fő szempont, amelyet ha figyelembe veszünk, segítségünkre lehet ezen az úton.
Sokat segíthetsz neki és elsősorban önmagadnak, ha ezeket követed, mert elvezet oda, ahol együttműködő, egyenrangú kapcsolat alakul ki szülő és gyermek között. Egyenrangú –a gyermek szükségletein alapuló. Együttműködő- mindkét fél számára ideális, megfelelő.
1./ Tisztelet: Tiszteld gyermekeidet, mert önálló személyiséggel rendelkező lények saját, szabad akarattal. Ezáltal kapják meg az Egyenrangúság érzését, amely nem mellőzi a határok megfelelő kijelölését, mindig az adott életkornak megfelelően.
2./ Fontosság: Lényeges éreztetnünk velük, hogy nagyon fontos részét foglalják el életünknek. Kiemelt figyelemmel forduljunk feléjük; még ha kevés is az idő, amit velük töltünk, az minőségi idő legyen. Éreztesd vele; nem az a fontos, amit és ahogy tesz, hanem ő saját maga, a személye, az hogy Van.
3./ Elfogadás: Fogadjuk el őket olyannak, amilyenek, ne hasonlítgassuk máshoz. Ezáltal megóvjuk gyermekeinket egy csomó frusztrációt okozó érzéstől. /kishitűség, önbizalomhiány, önkételkedés…/ Abban tudunk segíteni, hogy kiemeljük azt, amiben jók, és fejlesztjük őket azon területen, ahol gyengébbek. Pozitív megerősítésekkel, belső pozitív képekkel, motiváló tettekkel alakítsuk önképüket.
4./ Összetartozás: Családi egység, közös kommunikáció, együtt eltöltött idő, közös programok. Mind- mind erősítik ezt az érzést, pl.: közös vacsora, majd megbeszélni a nap eseményeit; meghallgatni a véleményüket, észrevételeiket; odafigyelni a jelzéseikre. Fontos egyenrangúvá tenni Őket a közös döntéshozatalban, pl.: hova menjen a család hétvégén, együtt dönteni, kikérni a véleményét … Mi vagyunk a példa, ezt a mintát fogja követni.
5./ Biztonság érzése: Kialakulását segítjük, ha nem ítélkezünk felettük, de felhívjuk a figyelmüket a nem megfelelő viselkedésre, s kérjük is őket a változtatásra. Megerősítve azt, hogy bár ezzel és ezzel nem értettünk egyet, de mindig itt vagyunk nekik, és a szeretetünk is jelen van. A megfelelő határok kijelölésével segíthetjük leginkább a biztonságérzetüket. Ne legyen túl szabad és ne legyen túl korlátolt, mert akkor elveszítheti a saját magával szembeni bizalmat. S megkérdőjelezheti azt, amit már önállóan is tud. Hagyjuk cselekedni, cselekedve tanulni, ebből okul a legtöbbet. Ugyanakkor segítsük is őket észrevételeinkkel, javaslatainkkal, és hagyjuk meg neki a Választás szabadságát. Mindig az adott életkornak, helyzetnek megfelelően, soha ne felelőtlenül, túlzottan szabatosan.
Még egy fontos segítség: Legyünk következetesek! Csak akkor fogja tudni, hogy mikor igen és mikor nem, amúgy elbizonytalanítjuk, bizonytalanná tesszük.
„Hát hallgass a gyerekedre, és gyógyítsd meg a családodat.
Ha egy gyermek önmagát szeretve és elfogadva nő fel, a szülei egy boldog gyermeket tudhatnak magukénak-és a boldog gyermek a szülő igazi sikere.”
Dr. Bernie Siegel
Segítsd őt az útján, engedd, hogy haladjon. Legyél jelen, amikor kell, s közben csak egy dologra figyelj:– Tedd ezt mindig nyitott szívvel, a többi jön magától.